Lessünk be egy kicsit a japán konyha kulisszái mögé!

A japán konyha egy kis ékszerdoboza a világnak, hiszen amellett, hogy zseniális a tálalási módszerük, az ételeik sem hétköznapiak.

Ha valakinek azt mondjuk, hogy gondoljon a japán konyhára, valószínűleg első körben a rizs ugrik be neki, vagy valamilyen halas étel. Ez teljesen természetes, hiszen az ázsiai ország konyhájának fő jellegzetessége a rizs, a hal és a tenger gyümölcsei. Alapvető élelmiszerként tekintenek a rizsre, amelyet minden étkezésnél főfogásként fogyasztanak. Érdekesség azonban, hogy a XIX. század végéig a rizsfogyasztás luxusnak számított, csak a gazdagabbak jutottak hozzá.

A XI-XII. század környékén kezdett el kialakulni a tradicionális japán konyha, ekkor jelent meg a szójaszósz és a tofu, a XVI-XVII. században pedig sok ízletes zöldség, gyümölcs és fűszer érkezett az országba. Kezdett elterjedni az olajban sütés, amit addig nem ismertek. A II. világháború idején Japán gyorsan gazdagodott, ezért egyre többen élvezhették az ízletesebbnél ízletesebb fogásokat. Ekkortól ismét népszerű lett a csirke, a marha és a sertés, pedig volt olyan időszak is, amikor szigorúan tilos volt a húsfogyasztás. Az tény, hogy a japánok a mai napig sokkal kisebb mennyiségben fogyasztják a húst, mint például egy európai társadalom, sőt mi több, tejterméket egyáltalán nem is esznek, mert állítólag a szervezetükből hiányzik az az enzim, amely feldolgozná azt.

Japánban teljesen másként értelmezik a reggeli fogalmát, hiszen müzli és bundás kenyér helyett ők már korán reggel miso levest, savanyúságot, rizst, szárított halat vagy éppen párolt zöldséget fogyasztanak. Gondoljunk csak bele, hogy a háziasszonyoknak milyen korán kell kelniük ahhoz, hogy a 7-8 között iskolába vagy munkába induló férjet és a gyermekeket friss étel várja az asztalon! Ezért is nagyon gyakori az ázsiai országban, hogy a nők az első gyermek születése után már nem mennek vissza dolgozni és csupán a háztartásban tevékenykednek. A japánoknál az ebéd is elég különeges, hiszen általában bentót fogyasztanak, ami egy kis dobozban elrendezett rizs, savanyúság és még 4-5 féle étel (sült hal, rántotta, tésztasaláta vagy rák). Ezt általában otthonról viszik munkába vagy az iskolába.

A tésztákat sem veti meg a japán nép, melynek három fő típusa van, az udon, a ramen és a soba. Ami a nyugati társadalom számára megdöbbentő lehet, hogy tésztaevésnél a férfiaknak szürcsölve kell enniük, hiszen ha csendben fogyasztják el az ételt, az azt jelenti, hogy nem ízlett neki az étel.

A japán konyhát nem egyszerű kiismerni, egy külföldit, még ha ott él is, folyamatosan érheti meglepetés. A szupermarketek sem könnyítik meg az ember dolgát, hiszen szinte minden csak japánul van kiírva és ha nem átlátszó a csomagolás, akkor bizony bajban vagyunk. Egy biztos azonban, hogy érdemes megkóstolni a japán ételeket és kísérletezni velük, hiszen egy teljesen más univerzumba kalauzolja el az ízlelőbimbóinkat!